amiből felhúzunk egy csomót életünk során. valóságosakat és láthatatlanokat is. tegnap azt mondta a kedvesem, hogy soha nem mondok magamról semmit sem. közben meg azt érzem, hogy túlságosan is kiadom magam. esetleg még azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nincs is személyiségem, és ezért nem adok ki magamból semmit sem, mert belülről üres vagyok. de ennek kisebb a valószínűsége. nem tudom mi az oka, hogy nem adom ki magam. de nem ő az első aki ezt felhozta. sajnos.
sok tekintetben fejlődtem K. mellett. de sok minden volt ami nem igazán tett jót az önbizalmamnak. sokszor lehordott, kockának hívott, ami egy darabig vicces volt, de aztán már tényleg azt éreztem, hogy nem tudok kitörni a berögzült gondolataim, megszokásaim közül, és mintha nem is akarnék. azt mondta fantáziátlan vagyok, előbb felháborodtam rajta, aztán rájöttem, hogy igaza van.
de nem volt. sem kocka nem vagyok, sem fantáziátlan.
valamelyik nap valaki, aki jól ismer, azt mondta nekem, hogy azt szereti bennem, hogy mindig azt csináltam amihez csak kedvem volt, sosem éreztem kényszert, hogy alkalmazkodjak valamiféle társadalmi (neadjisten erkölcsi) sablonhoz, és hogy rosszul érezzem magam azért, mert nem úgy cselekszem, ahogy a világ elvárná tőlem.
"voltam Isten, voltam ember... mit kezdjek most az éveimmel..."
voltam én is már minden. úgy érzem sok szerepet eljátszottam. fejben és a valóságban is. nem bántam meg semmit sem.
szóval az a valaki azt mondta, hogy nagyon nyitott vagyok mindenre a világban. még ha nem is így van... szebben hangzik, mint a kocka. és talán jobban fejlődik tőle az ember.
Kékszeművel folytatott beszélgetés eredménye az lett végülis, hogy elmondtam pár félelmemet és gondolatomat, ami biztosan ijesztő volt számára, de legalább nem panaszkodhat, hogy nem mondok magamról dolgokat.
persze vannak a valóságos falak. amik mögött ugyanolyan félelmetes dolgok hangzanak el mint a fejekben. csak ott tettekben és szavakban kifejezve, és úgy még rémisztőbb az egész. sikolyok, és üvöltések, verbális és fizikai bántalmazások.... igen, most nem csak úgy általánosságban beszélek. csak vékonyak a falak. és ezekbe beleszólni nem lehet, talán még segíteni sem. csak éreztetni, hogy mellette állunk, és számíthat ránk...
Utolsó kommentek