Nagyon kellemes délelőttöm volt K-val, jöttünk mentünk együtt, megnézte az új albimat is, és eléggé tetszett neki:)
Tegnap összevesztem Hugival, de én nem fogok bocsánatot kérni, mert úgy gondolom nem én rontottam el a dolgokat, és bárhogy is próbáltam volna megmondani, úgy sem lett volna jó. Ja meg hogy elege van a döntésképtelenségemből. Ha nem érdekli a problémám, mondja azt. De azért szarul esett.
Voltam ma kétszer is a régi albiban, hátha összefutok a lakótársaimmal, akiknek még nem mondtam meg, hogy elköltözök.
Egész nap Kékszeműn tűnődök, hülyén hangzik, de örülök, hogy nem hívott ma, valahogy könnyebb kibogozni a dolgokat így. Valójában persze nem nekem kéne gondolkodni, hanem neki, de azért van nekem is gondolkodni valóm bőven. Valamiért azt érzem, hogy értelmetlen dolog reménykednem, persze ő azt mondja nem mond inkább semmit sem, nehogy elbízzam magam... áh, szar az egész. meg még K. is itt van pluszban, aki változni akar, azt mondja vagyok annyira fontos neki, hogy változzon értem, de azt nem akarom, hogy kiforduljon önmagából, egyelőre elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet amikor "normális"...
Utolsó kommentek