Kedves Erika...
Hol is kezdjem a dolgokat? Magyarázkodjak? Felesleges. Tudsz mindent amit kell, részben Tőle, részben a blogból. Tudom a filmekből, hogy mi vagyok most én. Egy utolsó szemétláda. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szituba kerülök valaha. Gondolom te sem. Mármint a másik oldalra. Ha nem hangzana rettentő álszenten, azt mondhatnám sajnálom. De csak a körülményeket. Hiszen te ismered Őt, nem sajnálhatom, hogy ismerem... és ha csak egy kis szeletkét kapok belőle, mert ő másképp dönt majd, akkor is tudom, hogy megérte.
A dolgok nem úgy működnek, hogy eldöntjük kinek nyitjuk ki a szívünket. Senkinél. És hogy ilyen "szerencsétlenül" alakult, hibáztatni lehet... de kit is?
Mindannyian hibásak vagyunk.
Nem voltam gonosz soha sem, és nem érzek elégedettséget, hogy most engem választott. Nem tudom élvezni teljesen a boldogságot, mikor látom, hogy szomorú.
Tudom, hogy én nem érthetek meg ennyi évet. De engem is hagytak már el. Neked azért "új", mert ez az első, és remélem az utolsó is. Én kétszer majdnem belehaltam. Ha te nem vagy szerelmes, nem fogsz belehalni.
De arra kérlek, hogy gondold át, milyen eszközöket érdemes bevetned. Mert minden eszköz megengedett, de nem mindegyik célra vezető...
üdvözlettel.
A leszbikus víziló
Utolsó kommentek