legalább már tudom hogy az álmok is jelentéssel bírnak, csak túl későn jövök rá ezekre.
olyan szép álomban volt részem az elmúlt másfél hétben, hogy a szív is nagyon belefájdul az ébredésbe. de a remény megmarad arra, hogy újra elalszom majd, és talán álmodok ilyen szépet még egyszer.
tegnap este sokáig sétáltam a Duna parton, és nagyon bántam, hogy nem bringával vagyok, mert jól esett volna magamból kihajtani a bánatot. fájt mindenem, mégis csak mosolyogtam rá, mert láttam mennyire szomorú a szeme, és nem akartam bánatot okozni neki még jobban azzal, hogy mutatom neki.
most aztán jó kis depressziós zenéket hallgatok, majd túljutok ezen az önsajnálaton is.
fél5kor rémálomból ébredtem, alig tudtam vissza aludni. mostanában az alvás nem az erősségem.
majd elmúlik. ugye? elmúlik...
Utolsó kommentek