amúgy lélektaposásból ötös vagyok. meg bunkóságból. valahogy ez az énem érvényesül ma, aminek "köszönhetően" megbántottam Szépszeműt, pedig nem akartam... és még bocsánatot sem akarok kérni, ami aztán már igazán nagy bunkóság...
Alma illat van. Csinálnék belőle gyümölcsjoghurtot.
Arról beszélgettünk Eve-vel, hogy vajon miért is nem működnek nálam a túlélő dolgok. minthogy azért már illenék régen túllépnem nekem ezen a nagy szerelmen... a következőkre jutottunk.
1. Arra várok, hogy meghódítsanak.
2. De úgy, hogy közben én hódítsam meg
3. kapcsolatunk közben ő legyena domináns
4. én legyek a gyenge nő akit védelmezni kell
innentől kezdve az egész dugába dőlt, hol van egy, aki intelligens, van humora, kellően fiús, de nem túlzottan, magasabb nálam, és hajlandó engem úgy meghódítani, hogy átengedi nekem a teret??? hozzátenném csak úgy mellesleg és tényleg apróbetűvel... mégiscsakSznekkénevisszajönnie
Helyre állna a rend és a béke. Persze ilyen nem lesz. És ilyenkor aztán végképp elkeseredek, és arra gondolok, hogy nem is tartozom valójában az L társadalomhoz, csupán látogatóban vagyok itt, de mit tegyek, ha pasi nem kell nekem? akkor mégis hova tartozok??? tartozok valahova egyáltalán?
sztem sehova. eh, elmegyek aludni, mielőtt főbelövöm magam... holnap már úgyis hétfő... és hallom a hangját végre. rájöttem az a bajom, hogy ma még nem beszéltünk.
Utolsó kommentek