Megint eltelt egy nap nélküle... Sokminden történt ma. Mosolyogtam sokat a munkahelyemen, ahogy minden nap teszem, hogy lássák: semmi baj. Kaptam dicséretet, hogy hiba nélkül adom le a lapjaimat. Flörtöltem sokat a műszerészemmel, mert ez az alapja a jó munkakapcsolatunknak... aztán elmentem csizmát venni, persze nem kaptam. Aztán a Visben leültem egy pohár forralt borral, és csak sírtam és sírtam... nem tudom meddig ültem ott. Megjöttek Danék, aztán smároltak előttem, és ezt csinálták egy ideig, és 10 percenként küldték szegény Marcit vissza egy újabb adag melegszendvicsért... elhülyültünk. Aztán ott volt az a lány. Kata, aki a múltkor is, mondták Eszterék, hogy jó fej, meg hogy elhagyta a bnője, és szóba került, hogy hívjuk be (mert bent ültünk a nemdohányzóban. Eszterke nagy bánatára). Én meg mondom neki mikor jöttem ki a wcről, nincs kedved bejönni hozzánk? mire ő: ne haragudj, de nincs... A homlokomon elkezdett villogni a nagy szivárányszínű L betű... nagy égés volt. Mondjuk miért is akarna egy lány akit elhagytak és tiszta depi együtt lenni Eszterékkel akik tök boldogok, és velem aki tök Lúzer vagyok?

Aztán hazajöttünk, Danék felajánlottak egy laza 3ast, de valahogy nincs kedvem senkivel sem szeretkezni aki nem Sz formájú puha dolog, ezért inkább hárítottam:))))
Aztóta, hogy elmentek, itthon ülök, lassan aludni kéne. Jó volt, hogy pár napig itt volt Dan, legalább nem aludtam egyedül. Tegnap befestettem a haját, hogy igazi svédnek nézzen ki, meg hajpakolás, arcpakolás, lábpakolás. Jó volt. Elmúlt. De nem baj. Legalább most már újra sírhatok este elalvás előtt. Nyomás van a mellkasomon, szeretném, ha megszűnne. Mielőtt elmentek, Eszter átölelt, és a fülembe súgta, meglátod vizsga után fel fog még hívni... és abban a pillanatban tudtam, hogy nem fog... És nagyon fájt...

" Az amerikaiak azt mondták, hogy egyedül találjak magamnak szállást, és az egyetlen biztos módja annak, hogy olyan embernek tűnjünk, aki sok időt töltött azzal, hogy szállást próbáljon találni magának az, ha sok időt töltünk azzal, hogy szállást próbálunk találni magunknak. Így aztán kényelmes mentelésbe kezdtem, és le is tudtam Prága Egyet, ami az óváros központi kerülete, kábé két óra alatt. Huszonhat templom, tizennégy galéria és múzeum, egy opera - ahol a gyermek Mozart színpadra állította a Don Giovanni első előadását -, nyolc színház és egy McDonald's. A fentiek közül az egyik előtt ötvenméteres sor kígyózott.
Megálltam néhány bárnál, hogy magamba szívjam a hangulatot, ami nagy, egyenes nyakú poharakban érkezett, rajta "Budweiser" felirattal..."
/Hugh Laurie: Balek/