nem úgy szeret, ahogy azt te szeretnéd, még nem jelenti azt, hogy nem szeret szíve minden szeretetével...

Hm, nos kérdés, hogy ez jó-e. Nem jobb-e keresni valakit, aki úgy szeret minket ahogy mi szeretnénk hogy szeressen. Persze ez nem könnyű kérdés, mert ez kétoldalú. Most a környezetemben (persze van kivétel) csupa olyan pár van, ahol egyikük vagy akár mindkettejük aprócska lángon ég, s bár szereti a másikat, "szíve minden szeretetével", mégsem úgy, ahogy azt szerelmesek között szokás. Sokan élnek együtt úgy, hogy nem szerelmesek. Talán néha, éjjel mikor nem tudnak aludni, eszükbe jut: vajon milyen lehet az az őrült, vad, féktelen szerelem, ami feléget mindent maga körül, s már nem lesz többé tőle sem kezdet, sem vég, csak ő meg én létezünk egy óriási fényes csillagba zárva... De talán... talán ez a csillag felrobbanhat, és lezuhanunk a földre, meztelenül és egyedül, és iszonyú fájdalmas sebekkel a szívünkben, melyek nagyon-nagyon sokára gyógyulnak...

S mikor ezt végig gondoljuk, éjjel, az ágyunkban heverve, oldalra fordulunk, és megsimítjuk a kedvesünknek a haját, s hallgatjuk a szuszogását ahogy alszik, és hálát adunk azért, hogy van kit szeretnünk, akitől ugyan nem emelkedünk félelmetes magasságokba, de biztos, hogy nem tép sebeket a szívünkön.