Hm... tegnap reggel szóba került egy ismerősöm, akinek van egy szerelme. Szinte amióta ismerem, azóta szereti, nem telik el úgy egy átmulatott éjszaka sem, hogy ne súgná a fülembe vagy ordítaná az éjszakába, hogy szereti, de mégsem vele van... s szóba került pár ember aki azzal él akit szeret, akivel az életét akarja leélni... de ezek az emberek nem életük szerelmével élnek... van egyáltalán olyan, hogy "életem szerelme"? Nem csupán egy túlidealizált személyről van szó, mikor róla beszélünk? Akivel beszéltem elmondta, hogy nagyon hasonlítanak egymásra ezzel a szerelmével, talán szét is tépnék egymást, ha valaha együtt lennének. Talán csak az élet hozza úgy, hogy életed szerelmének látod az illetőt. S valójában csak egy szemüvegen át látod őt... Zsú is megkérdezte tőlem, hogy mi van az én életem szerelmével... többször is kérdezte, s én mindig eltereltem a szót. Nem mondhattam meg, hogy életem szerelme ellökött magától, s ő jött és napról napra gyógyítgatja a szívem... és ha az, akit az életem szerelmének gondolok elém állna, azt mondaná, hogy újra legyünk együtt, nagyon is egyszerű lenne nemet mondanom. Nagyon megégettem magam, habár nem az én hibám volt, mégis tanultam belőle... ha mást nem is, akkor azt, hogy nem életed nőjével kell élned ahhoz, hogy maradéktalanul boldog legyél...