Az acélköteleket is megeszi az idő... minden kötelékkel elbánik az idő... s hogy a halálig tartó házasságok milyen kötéllel vannak összekötve??? nem tudom... szinte látom a lelki szemeimmel, ahogy pattannak el az apró acélhúrok, s szakad szét a kötelék, s ő távolodik... csak annyit tudok, nem becsülte meg a szerelmemet... s azt hiszem én nem követhetem el ezt a hibát.
Nagy kortyokban iszom a hideg ásványvizet, lassan megyek aludni. Zsú már dolgozik, minek legyek fent? csak a gondolataim hálójában vergődnék... s íme, egy ilyen szar nap után, amikor mindenki belémrúgott, megalázott, s azt gondolta, hogy tudok egyszerre 3 helyen lenni, és legalább 6 kezem van... ezek után, itthon ücsörgök, írom a blogom, s megcsörren a telefonom... Lau az:-) részeg. s valahogy kisütött a nap a szobámban. olyan jó volt, hogy felhívott, igaz azért hívott, hogy lebasszon, de azért elmondta, hogy mennyire szeret, és ez nekem nagyon fontos volt...:$
Nem szabad görcsölni, mégis azt teszem. Lazán kéne élnem az életem, mert gúzsba kötnek a félelmeim. Holnap LIFT, megyek infopultosnak... huh, tavaly még Sz-el voltam, s egész más volt minden. Most egyedül megyek, aztán egyedül töltöm a szombat estém... félelmetes. egyedül lenni iszonyú érzés. pláne úgy, hogy tudod, hogy valójában nem is vagy egyedül. hm.
Szombaton meg vizsgázok, utána megint csak LIFT. Aztán majd elleszek. Nem akarok menni a buliba, először is egyedül ehhh... másodszor meg egy kicsit el kell rendeznem magamban a dolgokat. S elő kell keresnem egy fűrész, ami viszi az acélt is...
Utolsó kommentek