Ez olyan szép, hogy szinte fáj! A betegség engedi, hogy elmélyülj a dolgokban, az elmélyülés alámerüléssel jár, s most van időd levegő nélkül, doboló füllel és kimeredő-rácsodálkozó szemmel látni is, amit máskor csak nézel. És a lírai éned jön elő, noha próza; de ebből is látszik, hogy ami van, az nem prózai. Én már évmilliók óta nézem, amit meglátok hirtelen...- mondja J.Attila, a profi. Egyébként pedig lepereg, igen, lepereg a film, ezt abszolút személyes tapasztalatból mondom (nem mintha ettől hitelesebbnek tűnne számodra) és akárhány reinkarnációs esély jut, nem javul a megfelelő válaszok hitelesített aránya, hogy van-e élet a halál előtt? Egyeseknek van. ( Én kettesek vagyok. Pontosabban egy defektes bináris kód: egyes; nulla;egyes, nulla. De leképezhető ebben az egész világ/om/, ha úgy akarom. Főleg a nulla a jellemzőm. Az olyan kerekfazonú szám, aminek a közepéből mindig hiányzik vmi; avagy belekívánkozik valamim, amim nincs. :(( De mit is akartam, mielőtt annyira szenilis lettem, hogy már arra sem emlékszem, hogy öreg vagyok?! Ja igen, hogy azok a percek, pillanatok, amiknek nem tudjuk a hasznát, azok haszontalanok? Köszönöm a házi feladatot. Amit írtál, csodálatos, amit érzel, különleges és egyben triviális, mint egy profán áhítat, keserű méz, millió érzelmi rezdülés méhecskeszárnyai hordják össze, idővel kikristályosodik és úgy ragyog majd, mint a borostyán. Én már a küszöböd alá tettem a szívem, minden nap fölötte jársz és ott vagyok otthon veled, ahol te otthont érzel magadnak. Kb ennyire hatástalan csak, amikor írsz. :)
Nagyon szeretlek. Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, tudod, ahogy a versben! De nem is kell jönnöd, mert egyrészt magamban hordalak, másrészt majd megyek én.
Csengessek, vagy az ablakból lesed, hogy odaértem-e már?
Miattad, érted, tőled, hozzád.
Úton vagyok.
Csak lassan haladok, mert néha sajog a posztjaidtól a bordám alatti GPS.
No, ennyi most, a többit meg tán emilben. a szeretet jogán, a szerelem erejével, a szavak szárnyán. Miután kihevertem a poszt legeslegbensőbb tartalmát a szebbnél-szebb hagymarétegek lefejtegetése nyomán.
Köszönöm a szellemi élményt. És a jövő hetet is megkedveltetted velem! Szíveskedsz addig gyógyulni amúgy? Most már van miért/kiért, mert ide hallom a gitárja hangját :)) + jön Nessaja és Dan is haza, ne feledd, azé a tócsa, aki belelép! Minden oké lesz, csak pótold a Tibicsoki-készleted! :) Nekem meg ideje jobb létre szenderülnöm. Vagy jobb létra? Jákob lajtorjáját lehet még választani? Arról még úgysem estem pofára! No de most jön, ami eddig nem vót! Te meg live hard, ride fast,regret nothing!
És ha a felét sem érted, nem a te készülékedben van a hiba, én vagyok ilyen génhibás ufo. :(((
Puszillak.
Uff!