Túl vagyok mindenen, jó sok könnyön és nevetésen, ölelésen és suttogáson...
Elment, és nekem is mennem kell, mert most így van rendjén.
Szeretem, és nem adom fel, mert mindig mondja ő is, hogy szeret. Most így kell lennie, most kicsit külön kell boldogulnunk.
Megtaláltam az albérletet is amibe mennék. A fiú (Zsolti) nagyon szimpatikus, azt mondta én is neki, remélem összejön, mert árban is jó, és kellemes kis lakás.

Szomorú vagyok, hogy nem lehetek a kedvesemmel, de éltet a remény, hogy egyszer még együtt leszünk. Kértem tőle, hogy szóljon, ha már másé a szíve... elviccelte a dolgot, de azt hiszem megértette.
Komolyan gondolom, még soha semmiben nem voltam biztos, mint ebben a szerelemben, nem mondok le róla, csak mert ő úgy gondolja, hogy boldogabb leszek mással.


Ma kiálltam az esőre a Blahán, csak zuhogott, mintha dézsából öntötték volna... ahogy csorgott le a vállamon, ázott át a pólóm, a nadrágom, és az arcomon folytak le a könnyeim... nagyon megkönnyebbültem


És hátha fellátogat ide nagy ritkán.:
NYENYEC