Csukott szemmel tapogattam az aprócska levegővételeket.
Nem hallottam semmit. Miközben félálomból lassan a valóságba nyitottam ki szemem, már tudtam, hogy nem vagy az ágyban.
Remélem, hogy hazajössz. Remélem, hogy láthatlak.
Görcsöl mindenem, már ez a 4. nap. Se ölelés, se csók.
Ha ebbe bele lehet halni, akkor lassan bele fogok.
Nem kívánok kaját, sem inni, csak szép csendben lebegve a semmiben akarom megvárni, hogy hazagyere és átölelj.
Utolsó kommentek