Elég sablonos mondatok hangzottak el múlt vasárnap, nem nagyon dolgoztam még fel. Ilyenek pl. mint az adj nekem időt, a te nagyon jó ember vagy, a nem tudom mit akarok, de szeretlek, a keress egy fiatalabbat, szebbet stb. Szóval persze a filmekből és az életemből jól tudom, hogy mit kéne lépnem. Már persze abban az esetben, ha nem lennék belezúgva ebbe a lányba. Így aztán maradok a seggemen, és megvárom, hátha mégis csak szeret, és nem kell neki más, és velem marad.
Elfogytak a könnyeim most azt hiszem kicsit szenvtelenül tudom vizsgálni a helyzetet.
Nem akarok másik, szebb, vagy fiatalabb lányt. Őt akarom, szőröstül bőröstül. Ám a gond velem kell, hogy legyen. Vagyis persze nembiztos, van hogy elmúlnak az érzések, de akkor is velem van a baj, mert nem tudtam ébren tartani a lángot.
Szóval azért félek. Olyan 50% félelem, 50% várakozás.
Nem tudom elképzelni, nem is akarom, mi lenne nélküle.
Jah, és a legjobb mondata volt: mondtam, hogy ha akarja elköltözök, ha kell csak egy kis időre. És nem azt mondta először, hogy ne menj, mert nem akarok nélküled lenni (ezt utána mondta), hanem hogy nem lenne hova mennem. Bocsika, elég sok helyre tudnék menni. Meg tudnék egyedül is állni a lábamon. Nem mintha akarnék. Vele akarok. Majd kiderül.
Mint ahogy az is kiderült, hogy nem akar gyereket. Erről most nem tudok írni, olyan érzések kavarognak bennem, amikről még nem tudok beszélni. Szar az egész.
Mondjuk, megnézek egy lányt a buszon. Leszbi. Szemezünk, szép meg minden, tetszik. Elgondolom, hogy szívesen flörtölnék vele, mondjuk egy buliban lehet, hogy kavarnék is, de sosem akarnék vele lefeküdni, vagy megismerni, mert hiszen a tökéletes nővel vagyok. minek is kéne más???
Utolsó kommentek