Péntek:

Nagyon rosszul voltam reggel, alig bírtam felkelni.
Leültem a net elé ébredezni, kávézgatni. Éppen a reggelizéshez készülődtem, mikor anyu felhívott, hogy milyen villamossal kell hozzánk jönni. Körülnéztem a lakásban, és hatalmába kerített a kétségbeesés... bedobáltam minden cuccot a kisszobába, kiszellőztettem, még szerencse, hogy anyu eltévedt, ezért kicsit több időm volt (jól elvágódtam közben a küszöbben...:-) összepakolni. A mosatlan bögréket bedobtam a szekrénybe, mire megjött csilli-villi lett a lakás. Huh, rettegtem, nehogy benézzen a szekrénybe míg fürdök...:-)
Együtt indultunk, ő haza, én melóba. Megbeszéltem közben Sz.-el, hogy lelépek előbb, egész héten hajtottam mint az állat, úgy gondoltam jár nekem ennyi. Mire beértem egész jól lettem, ráadásul tök jó napom lett, alig volt melóm, csak tengtem-lengtem 6ig, aztán a léptem. Sz. már kint várt.
Mire hazaértünk, láttuk, hogy a lomtalanításra már kipakoltak az emberek, és már elég sokan nézegették a kirakott holmikat. Felhívtam Hugit, hogy nincs e kedve egy söröcske mellett körülnézni a környéken, elvégre elég elit környék...:-) Mikor meghallotta, elkezdett visítani a telefonba nekem, hogy "tééényleeeg megyünk???":-) Tiszta aranyos volt.
Hazaérve gyertyát gyújtottunk, kibontottuk a Jagert, bekapcsoltuk az Ákost, vártuk Hugiékat. Mikor megjöttek, megittunk mindenki egészségére egyet...:-))) aztán közben a Tibi (Hugi pasija) el akart nekem adni egy lakást, de esélytelen volt, mondtam, hogy nincs neki minimum 20nm-es terasza, amin nyáron lehet bulizni...:-)
Nekiindultunk az estének, hát nem volt egyszerű kerülgetni az embereket, mindenütt túrták a lomokat. Addigra már elég jó kedvünk volt, és Hugi, meg én a régi nagy lomtalanítást járók, csak nézük a Tibit meg Sz.-t, hogy mászkálnak, tökre élvezték az egészet. Hajnali egy volt mire hazaértünk, boldogan, különböző vázákkal meg ilyenekkel felszerelkezve. A legjobb az volt, hogy Sz. talált egy csomó kalapot, meg CKM-et, meg Playboyt, azt mondta, mi lenne, ha szombaton kivinnénk a bolhapiacra őket, csak úgy mókából. Először nem gondoltam valami jó ötletnek, sőt még reggel sem, persze nem mertem neki mondani, egész lelkesek voltak Hugival. (...:-)
Szombat (3 óra alvás után):
Még sosem voltam kint, csak hallottam a piacról, annyit kiderítettünk, hogy 2000 a beugró, gondoltam, ha már visszajön az ára, jók vagyunk. Kipakoltunk, Hugi hozott poharakat (egyébként nagyon szépek voltak), mi meg kiraktuk az újságot, meg a kalapokat, és vártunk. Mellesleg a kalapok elég jól néztek ki, persze idősebbnek, nem nekem, de ízlésesek voltak nagyon. Hamar kiderült, hogy nem nagyon piacoztak még ezek a lyányok, kb fél óra múlva már minden bajuk volt, mászkáltak, aztán Sz. le is ült, mert nem bírta szegény az ácsorgást. Szóval jól mulattunk, ettünk kolbászt, meg ittunk forró teát, nagyon fújt a szél, de sokat sütött a nap is. Hát nem igazán vettek tőlünk, összesen 3 kalapot vittek el, újságot egyet sem, mert a fatökű pasik csak nézegették az újságot, de nem mertek venni belőle...
Végülis 200 ft nyereségünk volt, de elég jól éreztük magunkat, és bár biztos voltam benne, hogy valaki el fogja vinni, nem vették meg Hugi pohárkészletét. Megbeszéltük, hogy kihozzuk majd még őket, mert valami hagytékból van neki elég sok otthon.

Annak ellenére, hogy jó buli egy lomtalanítés, és elég teljeskörűnek nevezném a tájékoztatást, láttam felháborító dolgokat is a hétvégén. Gyógyszerek, elemek, neoncsövek, amiket a mai napon ingyenesen átvettek nem messze tőlünk, kihajigálva az útra. Annyira nehéz lett volna leséltálni vele délelőtt a gyűjtőpontra? Milyen ember az, aki több tucat gyógyszert (volt köztük szívgyógyszer, fájdalomcsillapító, vérnyomáscsökkentő... khm. munkahelyi ártalom) kihajít felelőtlenül az utcára? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen lelkiismeretes, hogy összegyűjtöm a lejárt gyógyszert, egy pohárban gyűjtöm az elemeket, a villanykörtéket, és a megfelelő helyen leadom őket?