Tudtam, hogy már reggel úgy fogok kelni, hogy fájni fog, egész tegnap az a nyavalyás klíma odavágott a fülemhez. Komolyan mondom, odaültetném a kedves főnökömet egy olyan jó fél órára, az elég lenne neki...
Tegnap kaptam este ajándékot, pedig Sz. azt mondta, a nagy őszi ruhavásárlás után, hogy azt a névnapomra is kaptam...:) Egy nagyon szép fülbevalót, egy piros sálat (már olyan régóta akartam egy szép tavaszi sálat) meg egy überbrutálkalóriás édességet, valami fekete-erdős, isteni volt, neki is estünk, de nem bírtunk vele... ott ücsörög a hűtőben:)

A hétvégén valószínűleg nem lesz játék, nem bánom, kicsit Sz.-el tudok lenni, talán kirándulunk egyet, az biztos, hogy muffint kell sütnöm anyunak a névnapjára.

Semmihez sincs kedvem, nem akarok beteg lenni már megint...:-(

“Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.” (Alfred E. Neuman)