Mikor felhívom a figyelmét egy-egy lányra, akin "látszik" hogy leszbikus, csak mondja, hogy képzelődök. Ilyenkor elmondom neki, hogy sok-sok évvel ezelőtt, mikor láttam róla egy fényképet, róla is azt mondtam, hogy leszbikus:-)
+ Volt egy nagyon kedves élményem a 130as buszon. Mentünk hazafele a bevásárlásból, és velünk szemben ült egy lány, nem közvetlen szemben, de jól látott minket. Össze voltunk búja, na nem vészesen, csak odasimultam Sz.-hez, és fogtam a kezét, beszélgettünk. Már jóideje nézhetett minket, mikor odanéztem, láttam, hogy mosolyog. Kedves mosolya volt nagyon. Aztán amikor leszállt, már vigyorgott ránk, és persze én is...:-)
+ Szóval vágyom a közösségbe. Voltunk már LIFTen (Leszbikus Identitások Fesztiválja), a szívem szakadt bele, hogy nem tudtam egész nap ott lenni, de vizsgáztam az egyetemen. Estére megérkeztünk, hosszú sor kígyózott előttünk már. Hamar asztalt találtunk, én bort ittam, Sz. sört, szokás szerint. Találkoztunk Sz. egy ismerősével, akiről nem tudta, hogy meleg (jó hogy még egymás előtt is titkolózunk:-). Ő is a párjával jött. Beszélgettünk egy darabig, aztán ők mentek haza. Mi meg csak ücsörögtünk, én élveztem a forgatagot. Lehet, hogy butaságnak tűnik, szerettem volna teljesen kívülállóként szemlélni őket. Szerettem volna meghallgatni miről beszélgetnek, mit gondolnak... Félelmetes volt számomra, de egyben rendkívül izgalmas is. Sz.-nek is ez volt az első ilyen élménye, ő nem volt odáig. Valahogy őt nem izgatja ez a téma. Amikor elhagyta a barátnője, eszében sem volt mást keresni évekig... Azt mondta, majd jön valaki. Persze mázlija volt, mert jöttem:-)
+ Volt még egy kevésbé kellemes élményem egy Ösztrosokkos buliról, amit a Catch klubban rendeztek. A zene még csak csak elment a LIFTes zenéhez képest ezerszer jobb volt, viszont a hely szűk volt, a padok rendkívül kényelmetlenek...:-(
+ És itt van még az örök dilemmám. A Labrisz lazuló. Minden hónapban egyszer van, a Labrisz (www.labrisz.hu) irodában. De én félek elmenni. Nem tudom miért, Sz. egyenesen rosszul volt, hogy megemlítettem neki. Persze mikor mondtam, hogy megyek egyedül, akkor azt mondta, nincs az az Isten, még becsajozok:-) Szóval egyszer talán összeszedem a bátorságomat...
Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.
(Idézet Az órák c. filmből)
(Idézet Az órák c. filmből)
Utolsó kommentek