közösséghez tartozni mindig jó. van ami közös bennetek, ami összeköt. ami érdekel mindenkit, akivel van miről beszélni. ezer évvel ezelőtt Star Wars klubba jártam. lehet, hogy nevetséges, de istenien éreztem magam velük. aztán jött a szerepjáték. igazán tudtam élvezni, talán nem kellő komolysággal, de bizonyára mindenkin túlszárnyaló gyermeki lelkesedéssel.
most kiléptem egy közösségből, ahol jól éreztem magam. ez is csak egy játék. amit mások nem értenek meg, fejet csóválnak, vagy mosolyognak.
olyan mindegy mivel kapcsolja ki magát az ember. megméretteti a harcban, vagy városokat épít és szépítget egy játékban, vagy éppen farmot igazgat, esetleg kitalált emberek, lények bőrébe bújva él egy életet. mindegy. a lényeg, hogy pár percre, órára kivonulhat a világból, a saját kis birodalmába, és megtehet bármit. lehet akárki.
de erre időt kell áldozni. nincs értelme úgy csinálni, hogy nem adod át magad. pláne, ha tartozol a játékon belül egy közösséghez, akiknek szabályaik vannak.
már nem tudtam tovább vállalni ezt, így most megszakítottam velük a kapcsolatot.
nem jó érzés. sőt.
néha ijesztő belegondolnom mennyi mindent csinálok egy nap, mégsem haladok.
a gyereknevelés nem a haladásról szól. estére iszonyúan le van szívva az agyam, holott csak énekelek napközben, meg mondókákat mondok, tapsolok, és fekszem a délutáni napfényben fürdőzve az ágyunkon, és nézem a kislányom ahogy gagyog, és sikongat. meg akarok neki adni mindent. és ez a minden most én magam vagyok. ő egyébként sem az a gyerek akit egyedül lehet hagyni. de úgy gondolom lesz még eleget egyedül az életében. és ha már oda kell adnom az apjának vagy a bátyjának, amíg el kell szakadnom tőle (mi van ha pont akkor csinál valami új dolgot??), akkor az legyen a háztartás, és ne a saját szórakozásom.
arra sajnálnám ezt az időt.
ilyenkor persze már lehetne. bármit. csak éppen olyan mértékű fáradtság van rajtam, amit nem tudok leírni. Nem ásítozok, vagy karikás a szemem, egyszerűen befekszem az ágyba, és már se kép, se hang.
eszméletlen koncentráció az egész napom.
őrület.
ugyanakkor iszonyúan élvezem is.
de most azért rossz, hogy ott hagytam őket.
megyek fürdeni és bebújok a kiscsillag mellé az ágyba:)
Utolsó kommentek