most pár szóban, bár a káosz leírhatatlan:)))

pénteken már többen megérkeztek segítség és előzetes alkoholfogyasztás céljából. szépen díszítgettük az udvart, másnap 3kor volt az esküvő ugyebár, de ilyen dolgokat nem akartam másnapra hagyni. elég későn mentünk aludni, kicsit izgultam, de ideges azért nem voltam. másnap reggel már fél6kor felkeltem magamtól, és apránként keltettem a többieket is. reggeliztetés, stb, Szandi hatalmas segítség volt nekem. amúgy sem hagy semmit sem csinálnom amióta terhes vagyok, de pénteken és szombaton is nagyon kitett magáért:) jól jártam én ezzel a sógornővel:))

na szóval szombaton megérkezett a családom első fele, anyu sürgött forgott, én a feladatokat kiosztottam, fodrászkodás (a fodrászunk Dávid volt, aki öcsémék haverja, jött a modell barátnőjével aki egyébként egy tündéri aranyos, szerény csajszi volt, csak éppen a Dávid volt nagyon elszállva tőle), meg szépészkedés. Megjöttek a Marikáék is Nagyival meg Macskabagollyal, Marika és Szandi szépen megterítettek. Addigra már elvesztettem a fonalat, hogy kik hol vannak és mennyien. A lakás alsó része rendkívül kaotikus állapotokat mutatott, lévén, hogy Hugiék és a Szandiék beköltöztek az nagyszobába, a konyhában több terítéknyi tányér és pohár volt tálcákon-rekeszekben. Anyu 1 körül nekilátott csirkét sütni az éhező népnek, amiből már én elfelejtettem (??) enni, így aztán háromnegyed háromkor mikor korgó hassal beültem a kocsiba, igazán pozitívan tekintettem a jövőre, lévén, hogy komoly vacsora volt kilátásba helyezve.

A polgármesteri hivatalnál több meglepetés is volt, jó sokan ott voltak (ismeretlenek is, állítólag minden esküvőre elmennek... hm), a másik, hogy otthon maradt a kamera. Ezért nem lehetett elhalasztani a dolgot, Misi megkapta apu kocsiját, és már száguldott is a kameráért. Érdekes volt olyanra bízni a dolgot, aki nem tudja hogy néz ki a kamera (mármint AZ a kamera, nem általában egy kamera), és nem tud a lakásban uralkodó káoszról. *

Szóval kamera nélkül ugyan, de lezajlott a dolog, bár azt hittem lesz valami nagy bevezető, vagy sok szöveg, de kb. 5 perc után rátértünk az igenekre. Én hülye kis szentimentális, alig bírtam kimondani majdnem sírtam, aztán rájöttem, hogy az nem az én dolgom, hanem a násznépé, úgyhogy abbahagytam.

Meg volt a sok sok szöveg, meg a szülőköszöntő, ahol anyu sírt, én figyelmeztettem előre, de hát nem volt felkészülve az Emberek Mamájára:)))

Aztán jött mindenki köszönteni, és sok boldogságot meg ilyeneket kívánni. Nagyon kedves volt T. nővérétől, hogy megjegyezte T.-nek, "remélem ez már az utolsó"...

Ezután pár fotó kedvéért átszaladtunk Pilisre, de nem bántuk meg, mert egész jók lettek:)

Utána hazaszáguldoztunk, és rájöttem, hogy ez a rengeteg ember egészen jól el tud oszlani az udvarban meg a lakásban.Dávid megfrizulált, hogy jobban nézzek ki, megint jött pár közös kép a fél rokonsággal (bár utólag volt aki reklamált, hogy lemaradt róla, hát mit mondjak, így járt...), ezalatt meghozták a vacsorát, és lassan elcsendesedett mindenki. Én, aki annyira de annyira éhes voltam (előtte már benyomtam egy csücsök hagymás kenyeret - nászajándék volt), alig bírtam enni. Persze rengeteg kaja megmaradt, de hát inkább így legyen, mint hogy éhezzenek:)

a többit máskor, etetnem kell a családot:)

* később mint kiderült visszatért kamera nélkül, és elragadta Mirt az esküvőről, majd együtt indultak a kb 5 perces útnak, aminek a felénél a kocsidísz lerepült a 4-es főút közepére. Mir halált megvető bátorsággal szállt ki és a dudáló kamionok között összekanalazta a szerencsétlen csokrot.