Úristen. mintha nem velem történt volna, csak egy filmben láttam volna...

"tudom, nem magyarázat és soha nem fogod elhinni, de az, hogy elhagytalak egy döntés volt. azért döntöttem így, mert sokkal fiatalabb vagy nálam, mert bepánikoltam, hogy közelebb vagyok már a 40-hez, mint a 30-hoz és mert amikor én 40 leszek, Te még nem leszel 30. lehet, hogy ez a Te szemedben nem olyan nagy ügy, de az enyémben az. nagyon boldog voltam Veled, de úgy érzem, hogy nem tudom Neked azt megadni, amire úgy gondolom, hogy meg kellene adnom. de ezt elmondtam, nem akarom  még egyszer.
Amikor november 25-én ott álltunk a sarkon és megállt a világ forgása, amikor megcsókoltál és én megcsókoltalak. az volt a mondatom, hogy nem szabad. akkor ott tudtam, hogy nem szűntem meg szeretni a D-t. hogy még mindig az Ő csókját érzem a számban. hogy, ha Téged megcsókollak, akkor elmúlik majd a számból ez az érzés. és valóban el is múlt. nagyon szeretlek. azért könnyes a szemem, amikor Veled vagyok, vagy olvasom soraid, mert szeretnék ma is veled lenni. mert tudom, hogy milyen Veled, mennyire szeretsz és is tudlak szeretni. most is sírok. de talán tudok nélküled élni és Te is megtanulsz majd, mert jön majd más, aki szeret és Te is szereted Őt. igen, ma már a D-vel vagyok újra. nem írom le, hogy milyen ez. Tegnap előtt elmondta, hogy korábban szakított Judittal, előttem titkolta még. Aztán írt Neki egy levelet, hogy Velem van. Ő írt neki, hogy az egész csak hazugság volt, ami időt Vele töltött. Nem volt az! És az sem volt hazugság, ami időt én Veled töltöttem! ezt azonnal verd ki a fejedből.
annyira hiányzol!
lehet, igazad van és nem szabad beszélnünk és találkoznunk. ha akarsz Velem találkozni és beszélni, akkor kérlek mond el a ritmusát. nem tudok úgy élni, hogy semmit ne tudjak Rólad, de azt tudom, hogy még nem dolgoztam fel a szakítást Veled és így nem tudunk új életet kezdeni....
segíts kérlek! legyél most Te az erősebb és kérlek, ígérd meg nekem, hogy nem esik bajod az életben! kérlek!"