Cukorróka blogja

12 óra munka után nyakig festékesen elégedetten festegetem a díszeket. A koszorú az ajtóra már készen van, a kisujjam zöld, a mutatóujjam piros. És már kellemes meleg van.Beszéltem ma pár mondatot Lacival. Értett mindent, de válaszolni csak röviden válaszolt. És ma már nem…

Ő az aki végignézi, hogy a kutya lábasából esszük a virslit. Ő az, aki belesett a fürdőszobába, ő az, aki visszatolatott az autópályán. Ő az aki a kezembe adta a kormányt, amíg meghúzta a borosüveget. Ő az akivel nagyon lehet billiárdozni. Ő az, akivel a nádasban lapulunk…

Azt mondom tényleg nincs. Nincs igazság, mert egy életerős fiatal srác most ágyhoz lett kötve. Nincs igazság, mert annyi jó poént mondott mindig, és most beszélni sem tud. Nincs igazság, mert egész évben az országot járta, és most az is nehezére esik, hogy felemelje a kezét.…

ez egy olyan post amit megfogadtam, hogy sosem fogok írni. senki kedvéért. és most mégis megteszem.kirakatbloggerina leszek egy jó ideigde szeretlek titeket kedves olvasóim, és publikálatlan bejegyzéseim ígérem napvilágot látnak amint az események ezt lehetővé teszik:)