imádok síneket fotózni, gyönyörű, lágy, ívelt kanyarok, és mind párhuzam. futnak egymás mellett bele a látóhatárba. és néha van hogy vége a sínnek.
és a sok mohás régi talpfa! és a zakatolás...
és a vonatok néha késnek. és van, hogy időben jönnek, mégsem jókor.
és ha sokat késnak bosszankodhatunk, mert hideg van, és fázunk, vagy sietnénk valahova. de nem rajtunk múlik mikor gördül be a vasszörnyeteg a csillogó sínpáron az állomásra.
van az is, hogy találkoznak a vonatok. egymás mellé bekúsznak szépen, és jönnek és mennek és vannak rajtuk érkezők és indulók...
félek.
de erős vagyok.
sosem voltam erősebb.
Utolsó kommentek