ma mikor meghallottam Hugi hangját úgy éreztem, hogy iszonyú messziről hallom. mintha sok sok idő eltelt volna. fura, még csak két hete nem beszéltünk, de éveknek tűnik... hiányzik. nagyon.
miért nem lehetek csak egyszer TÉNYLEG boldog? mikor minden összejön??? mikor mindennel meg vagyok elégedve, és nem fáj semmi sem?
ja tudom, olyan állapot nincs.
de legalább már tudom, hogy szerelmes vagyok.
nemsokára lezárom azt a néhány szálat ami még van, és belépek azon a kapun, ami előttem áll. Ő ott áll a másik oldalon, és már fogja a kezem, csak néz a szemembe, és nem akarok hátra nézni többet. csak őt még, aztán már csak Vele, egy irányba... előre...
Utolsó kommentek