tegnap este előadtam az épületes hülyét szokás szerint. előtte volt egy hosszabb telefon beszélgetésem egy kedves lánnyal, és olyannyira össze zavarodtam, hogy hülyeségeket beszéltem Kékszeműnek, amitől egészen szomorú lett, majd köszönés nélkül távozott. a következő bő egy órát sikerült végig bőgnöm, majd felhívott, és megbeszéltük a dolgokat, mely szerint én hülye vagyok, ő meg legszívesebben visszajönne hozzám a következő vonattal.
ennyire megy nekem, hogy ellökjek valakit magamtól, akit ennyire szeretek.
a legnagyobb félelme, hogy én egyszer csak rájövök, hogy mégis a lányok kellenek, és ezért otthagyom őt majd. én mondtam neki, hogy akármerről is nézzük a kérdést, hogy nekem a fiúk vagy a lányok kellenek úgy nagy általánosságban, TÖKMINDEGY, mert ÉRTE vagyok megőrülve. valahogy ezt nem sikerül megértenie.
a beszélgetés hosszú volt, és nagyon nagyon kedves és puha volt a végére, szerettem volna megölelni, és megsimogatni, hogy megnyugtassam egy kicsit.
Utolsó kommentek