Tegnap voltam Visben, ahol volt kellemes meglepetésem is, aztán később Zsú is lejött, el is kísért melóba, és megbeszéltük, hogy beköltözik az albérletembe, ha megfelenek egymásnak a csajokkal.

Hamar bent voltam, hogy tudjak beszélni Kékszeművel, mert már megint valamin depressziózott, kiderült, hogy félreolvasta a dolgokat. Jut eszembe, öcsém szerint a facebookon való üzengetés egymásnak valami bizarr előjáték.

K-val beszéltem sokat az éjjel, azt hiszem be volt rúgva, próbálta elmagyarázni a dolgokat, meg én is neki, de hát mint mindig, nem voltunk közös nevezőn. Egyszerűen nem érti, hogy nekem most semmiben nincs döntésem. Az egyetlen döntés amit hozhatnék, hogy mindketten hagyjanak békén a fenébe. Kékszemű majd csak eldönti mit akar, bár fogy a türelmem, kértem tőle valamit, adtam meg neki egy határidőt, ha ezalatt nem jut semmire... K. meg. *sóhaj*. Én nem akarom őt leírni, és elhiszem, hogy akarja a változást. Eve szerint eddig volt kifordulva önmagából.

Annyi emlék eszembe jutott az éjjel, és sajnos nem túl jók. Emlékszem hogy csillogott a szeme AKKOR. emlékszem mikor felkelt éjjel, hogy elmenjen ODA... szóval ezek a dolgok annyira bennem vannak, kitörölhetetlenül. Azt mondta végül, ha én nemet mondok neki, akkor önmagáért fog megváltozni, és nem értem, de akkor is tudjak róla, hogy miattam kezdte el.

Nem akarom bíztatni, sem gyenge lenni egyik irányba sem.

Valamiért azt érzem, hogy Kékszemű megingott, mondjuk eddig sem volt túl rózsás a helyzetünk, de ezt már nem biztos, hogy kibírom, ha érzem, hogy nem kellek neki, akkor minek az egész? csak kinevettetem magam. ugyebár vonatok/buszok/pasik/nők után nem futunk. vagy fussanak utánunk, vagy hagyjuk az egészet a francba.

Esetemben persze futni nem kell utánam, mert éppen parkírozok.

De azért egy kicsit igyekezhetne:DDDD