ventillátooooor

mi ez az időjárás? de tényleg.

annyira durvának tartom, hogy én vígasztalom bent a Marcsit, akit most hagyott el a férje egy fiatalabb lányért. nincs még két hete, hogy Marcsi azt mondta, csak a saját boldogságommal foglalkozzak, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ha ilyen érzések vannak, akkor másokra legyünk tekintettel. napok óta csak sír, azt hajtogatja, hogy szereti, és nem akarja elveszíteni... a szívem megszakad érte.

nagyon félek a mai naptól, meg egyáltalán az egésztől. tegnap úgy éreztem, hogy csalódott lennék, ha nem beszélne a feleségével ma, de most úgy érzem, nem így lenne. csak ne legyenek olyan szomorúak a szemei, csak átölelhessem és megvígasztaljam, és akkor rendben van minden.

tegnap mikor leültünk a Westend mellett, és átölelt, egyszerűen csak nem ott voltam. csak lebegtem valahol, nem hallottam én a kocsikat, az embereket, semmit, csak a lélegzetvételét...

iszonyú álmos vagyok, nem tudom hogy lesz ebből este Kertem. talán aludni kéne még egy kicsit, de már "indul a test, a szív és a tüdő"

(közben hívott... és túl vannak a beszélgetésen... ha most adna a fájdalomból, akkor nálam jó helyen lenne)

de a neje közölte, h megverne...