most aztán tényleg igazán mérges lettem.
leültem beszélni öcsémékkel, hogy ez így nem mehet tovább, szét fog rohadni a ház, el kéne kezdeni összerakni valami kis pénzt a felújításra, de anyuék ezt egyedül már nem tudják, így két főiskolás mellett (meg hát ugye nekem is segítettek elég sokáig), menjenek el dolgozni, javasoltam. ekkora szemeket még sosem meregetett rám senki. úgy néztek, hogy én ezt mégis hogy gondolom, (Szandi már nem is jár ugye, mert tanul az érettségire, ami ugyebár kötetlen dolgot jelent), és öcsém pofátlanul, az egy dolog, hogy ma 4-re megyek, holnap meg holnapután nem kell bemennem, meg nincs vizsgaidőszak, de valamikor tanulnom is kell...
mikor még megpróbálkoztam azzal, hogy de mások, akiket nem tartanak el a szüleik rá vannak kényszerülve és remekül megoldják, akkor közölték, hogy jó, de ők nincsenek, és ha végeznek a sulival ketten együtt havi 500 ezret fognak keresni, és majd akkor kifizetik fél év alatt a felújítást. addig meg anyuék aludjanak penészes szobában, a tető meg ázzon be nyugodtan.
Utolsó kommentek