Ma furcsa nap volt. éreztem, hogy elveszíthetem, és egyszerűen lebénultam ettől. aztán megpróbáltunk dűlőre jutni, remélem sikerrel. nem akarom elveszíteni, ezt tudom. és hogy szeretem, nem úgy mint eddig bárki mást, ő nem is olyan mint bárki más. különleges, és persze nagyon bosszantó is, de inkább mégis különleges:) vele lehet élni, nem csupán létezni. és már olyan sok mindent elveszítettem, a napok, hetek, évek meg csak rohannak, én meg csodálkozva nézem, és irigykedek a fiatalokra, mert ők élnek. megélnek minden napot, mintha tudnák, hogy sietni kell, mert hamar elfogy az idő ami nekünk jutott...