Nem tudom mi ez. Talán méz... esetleg gyanta lehet. Beleragadtam. Mondjuk én próbáltam kimászni. Bizony. De nem nagyon sikerült. Amire rájöttem az éjjel, az az, hogy nem akarok senkivel sem érzelmi kontaktust. Úgy értem nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, meg ilyenek. A kutyák és macskák más téma. Ma megmondtam Sz.-nek, hogy ne hívjon holnap. Tudom,hogy megsértődött, pedig már régen felesleges beszélnünk egymással. Nem akarom tudni, hogy mennyire boldog, ő meg ne sajnálkozzon a nyomoromon amibe ő taszított. Ez nem szemrehányás, de így van.
Van egy lány akivel beszélgetek egy pár napja. Eve Szépszeműnek nevezte el:) Az is. Az éjjel belegondoltam, hogy hogyan is kezdődik el egy kapcsolat. Mint ahogy Zsúval kezdődött. Igazi romantikusan. Margitszigeten heverészősen, meg ilyenek. De most valahogy nem tudom elképzelni, hogy ilyen legyen az életemben. Ha barátot akar... az más. De barátnak sem vagy jó, lásd. előző kommenteket Danéktól... Így aztán nem is tudom mi marad nekem. Semmi. El kéne menni messzire. Ahol senki nincs akit ismernék, és senki nem ismer... hogy túl legyek végre ezen... mert nagyon fáj a lelkem...