Eh. Nos lehet überelni a tegnapot? (a közönség egy emberként ordítja, hogy: LEHEEEEET!!). Reggel Sz. hív, én melózok, kinyomom a telefont. Fél11 fele, hívom, nem hív vissza. Egészen mostanáig bírtam. Persze bégigbőgem a délelőttöt. Most meg azt mondta, hogy "nem volt ideje"...értem. Jobb lesz lassn, ha kicsordogálok az életéből. Szenvedni tudok anélkül is, hogy halljam a hangját, vagy láthassam. A fene nagy hűsége is addig tartott amíg D. el nem utazott. Aztán újra hűséges lett mikor hazajött. De tudom én, hogy én vagyok a hülye. Nem szabadna vele foglalkoznom. De nincs még egy ember akire ennyire szükségem lenne, viszont nincs még egy akinek annyira kívánnam, hogy boldog legyen, mint Ő...
Ez már a sokadik péntek estém egyedül. A sokadik könnyem... nem is számolom már. Mikor lesz vége??? Biztosan csak rajtam múlik... csak akarnom kell. De nem tudom elengedni. Nem megy. Miért alakult így? Hova meneküljek ezelől? Miért nem szeret már? Miért????
Utolsó kommentek