Olyan sokszor akarunk új életet kezdeni... tervezzük, s néha meg is valósul az új élet, de nem is hasonlít arra, amit elképzeltünk. S egy nap arra ébredsz, hogy új életed van. Nem akartad, nem tervezted, csak sodródtál, és megszenveded, de belecsapsz az újba, s már nem fáj visszapillanatani a múltra. Nem fájnak a halottak, az elmúlt szerelmek, csak az emlékezés csal keserédes könnyeket a szembe.

S vannak a könnyek. A jótékony könnyek, melyek megkönnyebbülést hoznak, melyek tisztára mossák a gondolatokat. De vannak azok a könnyek, melyeket csak ritkán sírunk... ragacsos, nehezen hulló könnyek, mikor legbelsőbb önmagad zokog, sír, üvölt, reszket, s nagy nehezen kihullajtod a könnyed, de nem hoz megváltást, szinte fáj, ahogy végigfolyik az arcodon.

Jól összejöttek a dolgok... az új élettel, meg a ragacsos könnyekkel. A francba...

Má megint csak őrája gondolok, már megint csak akarok egy jó nagyot...

https://www.youtube.com/watch?v=l3EEeTQ3J2k&feature=related