Cukorróka blogja

"Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is."

Utolsó kommentek

2008.03.03. 09:54 manta77

Esős nap

Hát a ma reggel sem a legfényesebb, amit el tudok képzelni. Kicsit összekaptunk, ettől elromlott a kedvem. Lent voltam a boltban, vettem ajándékot Sz.-nek, hogy örüljön, ha hazajön az üres lakásba délután.
Semmihez sincs kedvem. Tegnap takarítottunk, és arra gondoltam közben, hogy sajnálom a pénzt az időt és egyáltalán mindent amit erre a lakásra kell fordítani, mert sosem lesz a mienk, azt szeretném, ha már a miénkben lennénk, ha üres is lenne, és csak egy matracon aludnánk, és nem lenne csak egy rádiónk, nem kéne net, sem tv, semmi, csak ő meg én, meg a mi közös lakásunk... De az még olyan messze van, lehet, hogy fél velem belevágni??? Eh, erre gondolnom sem szabadna... De nem tudok mit tenni, szar nap ez.

Tegnap
*voltunk a hugánál ebédelni, fincsi lasagne-t sütött, aztán játszottunk az unokahúgával, jól éreztem magam. hazafele gyönyörűek voltak a felhők, fényképeztünk felhőt, meg egymást, nagyon boldog voltam...
*megnéztük este a Ha a falak beszélni tudnának 2-t, azt hiszem tetszett neki, nekem nagyon, jót sírtam az első filmen...

Azért van vígasztaló hír is, Hugi pasija lelép egy pár napra, és pont akkor, mikor lesz a Labriszos farsang... ennek igazán örülök, és már nagyon várom, csak félek, hogy kiderül, hogy Sz.-nek melóznia kell a hétvégén. Vasánap meg megyek MAGUSozni.

“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)


Szólj hozzá!

Címkék: család love dilemma depresszió filmek hugi szerepjáték ösztrosokk


A bejegyzés trackback címe:

https://tejut.blog.hu/api/trackback/id/tr2363076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása