Cukorróka blogja

pár hete: A Westendben egy pékségben éhesen álldogáltam, este volt már, lestem a kínálatot. ki volt írva, hogy a helyben készült termékekre 50% kedvezmény. Volt egy idősebb meg egy fiatalabb eladó. Az idősebb kínálgatott mindenfélét. Mondtam neki, hogy a szendvicseket nézem…

kérj meg egy férfit, hogy hozzon neked reggelre betétet a boltból. erre beállít két különböző márkából 3 mérettel, és aprólékosan elmondja melyik milyen, és meglepődve tapasztalja, hogy a legolcsóbbat szereted a legjobban...

két dologhoz értettem régen. az egyik az álmodozás volt. a másik a szépírás. most már csak szépen írok...  

hideg van. a tűz sem nagyon akar meggyulladni ami azért érdekes, mert tök jól tudok tüzet csinálni:) de valahogy mégsem. üres a lakás. persze én itt vagyok. de csak a testem. máshol vagyok igazán. másokkal, az emlékeimmel. itt van például Ő. Ő aki nem válaszolt két sms-re sem.…

hol van az amit gondoltam hogy lesz majd? én nem szeretem ezt a világot. nem szeretem a tőzsdét és a facebookot, az olajfúró tornyokat és a műanyag ételeket, hogy hazudnak és sunyik, és csak a saját érdeküket nézik, hogy megölik a fókákat, és a bálnákat, hogy rezervátumokban…

Szeretnék igazán vidáman írni a témáról, de nem tudok... a tegnap éjszakát ugyanis nem itthon töltöttem. nem akarom leírni, de le kell, mert annyira a történtek hatása alatt vagyok. összevesztünk. nagyon. én meg csak rá akartam ijeszteni. valójában én nem is ilyen vagyok. ÉN…